A párbaj

Mercutio: 

Tybalt, Tybalt te mocsok szemét 

Tybalt, Tybalt, most meg kell halnod

Nem vagy te hős, gyáva vagy, mint a nyúl 

Óráid meg vannak számlálva, te vén bolond 

A hangod színe nem tetszik nekem 

És minden, ami vagy elsüllyed majd 

Tybalt, Tybalt, mert te meghalsz  

Tybalt: 

Mercutio, nézz magadra

Nézd ki vagy, nézd, hogy állsz ott 

Csak egy bolond vagy és egy nulla, mint poéta

Bajban vagy 

Oly kicsi vagy hogy veszíteni fogsz

Gyerekkoromban már fontolgattam ezt az ötletet

Semmiben nem jeleskedtél

Mercutio, be vagy fejezve

Romeo: 

Fejezzétek már be, megvesztetek tán? 

Mert aki öl azé a hurok

Hagyjátok abba, most

Kórus: 

Élj, élj és bocsáss meg, 

És mielőtt eszmélnél a szenvedéstől, ez megvéd 

Élj, élj bocsáss meg, és tiszteld amiért élsz 

Szabadok, hiszen szabadok vagyunk abban, amit cselekszünk és gondolunk 

Romeo: 

Mert ki bennünket szeret, egy anya vagy egy gyermek, 

Rosszat tenni nem tudunk, ők szeretnek minket

Élj és reméld a legjobbat

A bosszú elronthatja azt

Kórus : 

Élj, élj és bocsáss meg, 

És mielőtt eszmélnél a szenvedéstől, ez megvéd

Élj, élj bocsáss meg, és tiszteld amiért élsz 

Romeo: 

Fejezzétek már be, megvesztetek tán? 

Idővel úgyis jön a halál, és megpihenünk majd 

Megbánod a butaságod még

Azért élj, hogy megbocsáss, élj, hogy túlélj

Mercutio: 

Már régóta gyűlöl, én nem félek tőle, nem, Rómeó

Vedd úgy, hogy ő egy vihar, ami tombol bennem

A dühöm túl nagy és nem múlik el  

Tybalt: 

Mit képzelsz, ki vagy te 

Gyáva vagy, férfi bár, de nem ismered a határt 

Elegem van a szeretetedből, ne papolj itt nekem

Vagy tán gyáva vagy, késemmel ledöflek 

Élj, most élj hát igazán, állj egyenesen, gyere és küzdj velem

Kórus: 

Élj, élj és bocsáss meg, 

És mielőtt eszmélnél a szenvedéstől, ez megvéd

Élj, élj, bocsáss meg, és tiszteld, amiért élsz 

Élj