Interjúm Laurence Filippivel
Művész, táncos, színész… Laurence Filippi sokoldalúan képzett profi, aki a szakmán belül is elismert. Most egy exkluzív interjúban mesél nektek a Rómeó és Júliáról, táncról, az életéről.
Dyno: Mikor határoztad el, hogy a tánc lesz az életed, a hivatásod?
Laurence: Talán már akkor elhatároztam, mikor még csak édesanyám hasában voltam. Ténylegesen 5 évesen kezdtem el táncolni.
D: Mi volt életed és karriered legemlékezetesebb pillanata?
L: Nehéz egy ilyen emléket kiválasztani a többi közül; de talán a legemlékezetesebb az volt, mikor New Yorkban táncoltam a „Friends”-sel, és természetesen a Rómeó és Júlia „Palais des congrès of Paris”-ban tartott premierje.
D: Mi, itt Magyarországon főleg a Rómeó és Júliából ismerünk téged. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? Milyen élmények, benyomások értek szakmailag és magánemberként?
L: A R&J munkára visszaemlékezve a szó, amely eszembe jut a „hangulat”. Rengeteg móka, siker és utazás. Mint tudod, én kaptam a néma, „La Muette” szerepét, tehát nélkülözhetetlen volt, hogy megtanuljam a jelbeszédet, így sokat megtudtam a „kéz koreográfiájáról” és lehetővé vált az, hogy kommunikálhassak a süket vagy néma nézőkkel.
D: Nehéz összeegyeztetned a munkát, a sok próbát a családoddal?
L: Igen nehéz összeegyeztetni a családos és a táncos életemet. Erre már évekkel ezelőtt rá kellett jönnöm.
D: Mit csinálsz szívesen, ha éppen nem a színpadon vagy?
L: Néha mozifilmekben vagy tévéfilmekben játszom, mint színésznő, illetve jazz órákat adok a szülővárosomban.
D: Milyen érzés találkozni a rajongóiddal? Számítottál ekkora sikerre?
L: Nagyon boldog vagyok, mikor találkozhatok velük, mindegyikük nagyon kedves, és bátorítólag hat rám a velük való találkozás. Nagyon büszke vagyok rá és örülök neki, hogy rajtad keresztül tudok kommunikálni a magyar rajongóimmal is. Soha nem képzeltem volna, hogy a R&J ennyire sikeres lesz. Ez egy nagyon szép meglepetés volt.
D: Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki jó táncos legyen?
L: Ha táncos szeretnél lenni, nagyon fontos, hogy szenvedéllyel szeresd a munkádat, és ne félj a kudarctól. Mindig a színpad és közönség az utolsó bírája a munkádnak.
D: Mire vagy a legbüszkébb?
L: Egy évvel a R&J kezdete előtt volt egy komoly balesetem, amely következtében 6 hónapra kórházba kényszerültem. A R&J volt a „feltámadás”.
D: Jelenleg milyen produkciókban dolgozol?
L: Most különböző tévés filmeken és sorozatokon dolgozom. De ami most leginkább lefoglal, az új R&J turné, Ázsiában. November 15-én már Szöulban leszek!
D: Mit gondolsz, lesz egy olyan pillanat, amikor azt mondod, hogy „rendben, elértem mindent, amit akartam, most abbahagyom”?
L: Jelen pillanatban még nincs tervbe véve. Sajnos el fog jönni az a pillanat, amikor a testem már nem fogja az én kívánságaimat követni, és akkor sajnos abba kell hagynom.
D: Köszönöm az interjút!
L: Add át üdvözletem a magyar rajongóimnak, és remélem még hamarosan látjuk egymást!
Dyno
2006. július 7.
|