A királyok

Romeo:

A királyok a csúcson egyedül élnek

Magányosak, rosszul érzik magukat

Azt se tudják, ott lenn mi történik

Nem kérdik lelkiismeretüket mi tépi szét

Benvolio:

A királynak nem számít a törvény, ami a népnek igen

Nekik a hatalom keserű bánat is

Furcsa csend honol palotáikban, itt meg ünnep van,

Emberek, micsoda különbség

Romeo, Benvolio és Mercutio:

Itt szeretkezünk, ünneplünk, iszunk, mint a gödény

Mulatunk, táncolunk, rosszkedvnek sansza nincs

Az idő kifut kezünk közül, akár a homokszemcse

Nincs foganatja a nagy ideálnak vagy a magas erénynek

Mercutio:

A királyok soha nem a saját útjukat járják

Úgy mondják elefántcsonttornyaikon csak levegő de szerelem át nem jut

Romeo és Benvolio:

A királyok harcolnak de nem egymás mellett

Túlságosan szeretik az egyeduralmat

Az egyeduralmat,

De mi itt lenn, az utca embere

Soha meg nem értett

Gyámság alatt áll

Romeo, Benvolio és Mercutio:

Itt szeretkezünk, ünneplünk, iszunk, mint a gödény

Mulatunk, táncolunk, rosszkedvnek sansza nincs

Az idő kifut kezünk közül, akár a homokszemcse

Nincs foganatja a nagy ideálnak vagy a magas erénynek