Félek

Romeo: 

Barátaim, megmentőim szükségben

Szeretetem irántatok még mindig nagy

Úgy érzitek, mint én az ólmos levegőt

Álljatok mellettem sorstársként

Ti, akik az ólommal együtt nevettek

Fittyet hányva jogra és Istenre

Én, Rómeó bevallom

Néha félek ettől a perpatvartól

Félek, nagyon félek

Hogy az árnyak kővé válnak

Amikor elszáll az éj

Hogy a csillagok melyek minket vezetnek

Holnap már nem ragyognak majd

Félek. Félek, annyira félek

Mert ha holnap minden megáll

Akkor fejembe kétely oson

És gitáromon a szél játszik

Akkor inkább egy másik húr

Barátaim, hallgassatok

Vérünk egy

Szívünk lágy és édes

Még akkor is ha egyszer majd halni kell

Még fiatalok vagyunk

A bátorság a legfőbb erényünk

Hallgassatok most a jóbarátra

Ki figyelmeteket megérdemli

Félek, annyira, félek

Az élettől mi ránk vár

A hazugságoktól miket annyira megvetek

A boldogságtól, ami néha olyan gyenge

Eltörhető és törékeny

Félek annyira félek, ó, félek

Hogy az istenek haragjukban

majd keményen véreztetnek minket

Mert szeretjük az életet, anélkül hogy hálásak lennénk érte

Félek, annyira félek

Az élettől mi ránk vár

A hazugságoktól miket annyira megvetek

Hogy a csillagok melyek minket vezetnek

Holnap már nem ragyognak majd